Itt vok megen. Házibor nincs, van viszont Imre herceg Nagyrédéről, meg neki a 2006-os bora. Muhaha.
Szóval ott jártunk, hogy 2 - mert mostmár ugye 2 van - hősünk - bátran használhatjuk rájuk ezt a kifejezést - eltöltöttek egy vad és bulya éccakát Ebilén City egyik ivójában, s reggel kurvára nem volt kedvük felkelni. De megettték. Mivel akkoriban még, vagy már nem használták az algopirint a fejfájás csillapítására és az óttoksz se rakott rendebe  a buli után, ezért egy elég kellemetelennek nem nevezhető, viszon rohatt mocskossss fájdalommal a bal agyféltekük elülső részén, ébredetek. Szar dolog. Nem szeretem én se.
Vót vagy fél 11. Nem nagyon számított mongyuk, mert nem kellett menniök munkába. se. meg bótba se. meg sehova. csak egy lehetőség volt, hogy elinduljanak. és a lehetőségekkel meg jó ha él az ember. nekem például most lehetőségem van inni egy korty bort.................................... áhhhhhhhhhh éltem vele.
felkerekedtek hát, de még mielőtt elindultak az egyik örömöt szerző asszonka megérdeklődte tőlük, hojgy nem e etarthatna velük poroszkálásaikban. hőseink összenéztek, gondlokoztak kicsit. hmm végül is mit árthat. még jól is jöhet, ha valakinek túszra lenne szüksége. vagy példáúl el kellene hozni a tisztítóból a kaftánt, vagy amikor rendet kell rakni agyerekszobában. vagy még egy csomó más helyzetben.
NEMJÖHECC! kiáltott Dárt, amire a fiatal asszonka - mondhatjuk annak, hiszen 21 éves volt földi léptékkel számolva, más mértékrendszert az ember életének mérésére meg jelenleg nem ismerek, de ha kitalálnak valamit, azonnal jelentkezem - fejét elöntötte valami piros dolog, amit az orvostudomány nemes egyszerűséggel csak vérnek nevez. erre PAti felcsattant: -Jó áll neki a piros muhaha! - vicces és ronda kis teremtmény vót. azzal elindultak vállukon a t17-esükkel - nem felejtettem el, a későbbiekben még szólni fogok róla - és folytatták tovább ÚTjukat.
bor..... megvan.
csendben fejfájósan mendegéltek, mire delet ütött az aura. elég éhesek voltak már, így hát elszánta, a következményktől nem visszariadva kivették táskájukból a mamutkonzerveket, és jóézüen elkeztek lakmározni. vagyishát lakmározni. egy korabeli tanulmány is foglalkozik már  a kérdéssel, melyszerint milyen ize van a mamuthusnak. leírom egy mondatban: olyan, semmivel nem összetéveszthető kesernyés savanyú íz, mely átitatódik a réti boglárka relytelmes lábujjköz szagával valamint a parti héjja 3 napos szájszagával, s ezt még megspékeli egy elképzelhetetlen utóíz amit talán a tojássárgája és a keserűsó keverékére hasonlít, valamint a hús igen gyors rothadásából eredő bél büffenet, mely igazán keretbe foglalja az ételt.
dárt sürü öklendezés közepette szugerálta magát, hojgy ez a fehérje és vitamindúsnak cseppet se mondható trutyi kell az életben maradáshoz, ám PAti barátunk igazán jóízüen ette ezt a förmedvényt, de azt hiszem ezen egyátalában nincs mit csodálkozni, hiszen ismerjük már származását. bár gyerekkoráról semmit se tudunk. még.
PAti egy közönséges is buckapatkány családból származott, valahonnan a délvidékről, ahová még a nap is csak azért süt, mert sugarait nem tudja elkanyarintani. proli kis hely az. apja egy bányászcsalád üregeiben vadászott, mikor megismerkedett anyjával, aki éppen az egyik utcára kivezető nyílás bejáratánál kellette bájait. hát kurva vót na. de ügyessss vót mitagadás. meglátták egymást. apa virította a lóvét, anya padig ott a ahelyszínen dobta magát hasra. mocskoss egy sex volt. így esett meg, hogy hősünk anyja úgy maradt. bekapta a legyet. bruttósitva lett. vagy 14 gyerökkel. pont ettől félt a legjobban. miből fogja majd eltartani magát és a kiccsaládját. annyit mikekelni ő se bír, hogy azt a sok ki éhes szájat betömje. az apjára nem számíthatott. gondlolta, de meglepetésére apánka éppen leg lett a csavargó, léhűtő életmódból. családra vágyott. jó nagyra. na most megkapta. nem épp ilyenre gondolot, úgyhpgy rövid úton kereket oldott és visszatért megszokott léhűtő életmódjához. így hát PAti nem járhatta ki a bucka sulit. elég hamar, életének úgy a második hetében, mikor is az anyjuknak is elege lett a sok kölyökből és sorsára hagyta őket, meg kellett tanulnia az önfenntartó életet. mit értek ezalatt. muszály vót magát ön fenntartani a plafonon, mert külöben ő lett volna a soros, akit megesznek a tesók. de csak egy maradhat. ez volt a törvény. PAti volt az. hamar át is vette  a környéken a vezér szerepét. mongyuk nem volt nehéz, mert senki nem volt rajta kivül aki vezér szeretett volna lenni ezen a szarkupacon. hát így telt neki rövid, ám anális inkáb keservesebb gyerekkora. azért volt benne szép is. csak arról nem tudok.
elgogyott hát a lakoma. dárt még több órával később is lilát hányt. kár volt megenni, mer így ezzel a bulimiás rohammal mág több tápanyag távozott testőből, mint ami azelőtt benn volt. szerencséjükre, vagy éppen nem, közel volt a következő városka. késő este volt mire megérkeztek. egyetértettek abban, hogy valami úton módon meg kén szabadulniuk a t17-estől, mert csak a vállukat nyomja, de haszna edig még nem volt. dártnak viszont egy kiadós kajálás homályosította el minden gondolatát. be is télrtek hát a legközelebbi kifőzdébe, de a friss hus szagától dártnak megint csak okádnia kellett, ezért hamar távoztak. megbizta PAtit, hojgy vegyen neki a kisbótba valami pékárut, meg vajat, meg kakaót és tejszint, azt majd összekeverik, az olyan családias. na meg a ződ göszer két kis unival. így teljes a körkép.
most mennem kell egy helyre, de a majd még folytatom.
akinek nem lenne elég elte-btk-s a kis tanulmányom, az szóljon, vagy jelezzen kézfeltartással és....