Nah. Úgy csinálok mint a nagyok. Miután kiöntöttem - a pohárba - nagyanyám - kivel nem tartok szoros kapcsolatot - 3. pohár háziborát - akkor mondhatnátok, hogy a bora bezzeg jó - gondoltam nekilátok - úúú de savanyú - az első témának.
Tulajdonképpen még nem tudom miről fogok írni, de mindenképpen semmitmondó lesz.
VAlaha rég egy messzi messzi mátészalkán - ne szójj be a kisbetűért, meg a hejesírásért, kivéve ha Grécsi vagy - történt az eset - persze csak a hüje fejemben - amiről most szólni fogok. ÉLt egy dárt szídisuz a napközeli földusz planétán, s egy nap eldöntötte: márpedig ússse maradok itt. Ezzel - vagy avval, ahogy teccik - felkeredekett a négszögletü rozsdakerítése mentén, vállára vette t17-esét - amiről későbbiekben szólni fogok - és nekivágott az antillláknak.
Ezen a pontot szeretném megjegyezni, hogy már majdnem körvonalazódott bennem a ród múvi, de annak lenne értelme, és akkor nem tűnne úgy, mintha egy meg nem értett DJ lennék.
Szóval nekivágott az Útnak. Még az ajtón se ért ki, mikor rájött, hogy nagy dolgát nem végezte el, ezért muszály volt visszafordulnia. Nagy volt és bűzös. Úgy szállt le róla mint a vázas bicikliről, és megelégedésel konstatállta, hogy a mákostészta és a kukorica esztétikailag csodás látványt nyúj, amennyiben elvonatkoztatunk attól ,hogy emindez eg szarkupac közepén vigyorog a képünkbe.
Ezzel a könnyed mosollya az arcán, némi kézpénzzel a virtuális tárcájában, és egy megabit elemózsiával indult neki a nagy Útnak.
Azt hogy az uta mijér írom nagy betüvel kedves olvasó - amennyiben vagy, bár egy biztos van 1, mert a kebles feleségemnek megmutatom hogy mit művelt velem nagyanyám bora, és ezen a pontom szögezném le, hogy SZERETLEK és ne szójjá be a hejesírásér, mer ez a z új kor szabályai alapján íródott - szóval fogalmam sincs, de olyan nyomatékot ad neki, mintha ezzel is mondani , vagy legalábbis utalni szeretnék a viszontagásgokra, meg minden ilyenre.
Hol is jártam. Közbe megint egy új szám jő. Húzom az időt, mer nem jut eszembe a kalandokról semmi. Addig egy kis kitérő.
Fatboy szlim iz fakin in hevön. Kis nosztalgia. szeretem. lehet hogy többet nem kezdek nagybetüvel mondatot, és nem rakok a hogy elé vesszőt. egy új Kazinczyval van dolgotok.
Jó ez a bor.
Na inkább vissza az útra. Olvasod még, vagy bezártad egy félhalk "ez egy hüje buzi" kifejezésel a blogomat?
Muhaha. Semibaj akkor leírom magamnak.
Szóval Dart szídiusz, vállán a t17-esével - amint azt említettem a későbbiekben még szólni fogok erről - hosszú porpszkálásba kezdett. Feltankolta magát a a legjobb minőségű és leghosszab élettartamú NEM alkáli elemekkel - télleg ezeknek mi anevűk? tartós? vagy mi? - berakta legkedveseb dobbasszus illetve törtütem cédéit és elhagyta a lankákat. Útja legelső részében talákozott egy békés, és épp emitatt kirekeszettt buckapatkánnyal, aki megkérte, hogy hadd csatalkozzon poroszkálásaihoz, és így a legelső, sokak és hősünk számára is unalmasnak ígérkező első részen mókás utitársra talált. Szerencsére 4millió közlési formában volt járatos, ezért nem okozott neki henézséget hogy felvegye a kontaktus a buckapatkánnyal ,kit nemes egyszerűségből a történet folytatásában nevezzünk egyszerűen csak PAti-nak.
Ahogy útjukat a vadkeletnek nevezett Ebilén city felé veték, mint jó utitárasakhoz híven megpróbáltak egymás múltjában vájkálni, amit a köznyle csak párbeszédnek hí.
Ki is derült sokminden. Példúl hogy hősünk a levesztésztát utóljára hagyja, mert úgy szereti, mimnta már a másodikat enné. Vagy az hogy PAti ki nem állhatja ha valaki othagyja a blokkot a szupermárketban. - nincs öszefüggés, hijába keresed - Vagy mikor hősünk lábat mos, szereti ha a víz enyhén zöldes színű, mert ilyenkor a víz tükrében eltünnke szeme alól azok a zöldees ráncok, melyek a discós úvéban ugyan nem láccanak, éppen ezért könnyen szed fel csajokat, de amikor egy energiatakarékes izzó álatal megvilágított homályos szobába kerülenek ,hogy ott mikekeljenek egyet, akkor és csak is akkor előtünnek azok a sokak által csak "pfffffűűűűű bazmeg" kifejezéssel megbélyegzett tünődésharapások, amelyeket még a brit-porosz háborúban szerzett és egy plasztikai sebész se tudott eltünteni. Melleselg ebből milliós haszna kerekedett, mert orvosdoktorok kíválló tanulámányává vált, amit nem adott olcsón, miután ügynöke felhomályosította, hogy 30-70 arányban nagyot kaszálhatnak. Erre PAti nem tudott tromfolni, ezért egy ideig szótlanul mentek egymás társaságában, és csak néha rúgtak bele egy egy eléjük gördülő kavicsba.
El kell gondolkoznom, hogy történetem mijen korosztálynak szójjon.
Megérkeztek első, illetve ha azt a két putrit nem számoljuk, akkor az első városkába, ahol mindeketten egyetértettek abbn, hogy ezt a mérhetetlenül sok rádiiumszármazékot, mely eddigi űtjuk során a cipőjökre rakódott egy jó seritallal és néhány kebles hölggyel leteakaríttyíák.
És már megint oda jutottunk ki, hogy betértek egy ivóba, ahol tutták nagyon jól hogy sokféle izgalomba lehet részük és ezért mindenre hajlandóak. Nem is tudom van e értelme ezt részleteznem. Ittak annyit mint egy kozák ezred a lovakkal együtt, aztán felcsíptek egy egy könnyű vérü nővérkét és bulyaságba folylották az éjszaka, vagyishát a hajnal és areggel hátralévő részét.
Na most akkor el lehet gondolni ,hogy ezek után menniy kedvük volt ottani idő szerint fél tízkor felkelni. Nem sok.
Nagyanyám házibora dulván kezd a padlóla dobni, ezért lassa csitítanom kell ujjaimat. És most majenm kitörűtem az egész eddigieket. még szerencse hogy ez egy intelligens blog szerkesztő és van benn visszavonás ikon. THX for the programmier!
Nha hozok még egy fél pohár bort. Itt is vagyok. De a folytatást majd máskor, mer már nem látok.
MUHA
Tulajdonképpen még nem tudom miről fogok írni, de mindenképpen semmitmondó lesz.
VAlaha rég egy messzi messzi mátészalkán - ne szójj be a kisbetűért, meg a hejesírásért, kivéve ha Grécsi vagy - történt az eset - persze csak a hüje fejemben - amiről most szólni fogok. ÉLt egy dárt szídisuz a napközeli földusz planétán, s egy nap eldöntötte: márpedig ússse maradok itt. Ezzel - vagy avval, ahogy teccik - felkeredekett a négszögletü rozsdakerítése mentén, vállára vette t17-esét - amiről későbbiekben szólni fogok - és nekivágott az antillláknak.
Ezen a pontot szeretném megjegyezni, hogy már majdnem körvonalazódott bennem a ród múvi, de annak lenne értelme, és akkor nem tűnne úgy, mintha egy meg nem értett DJ lennék.
Szóval nekivágott az Útnak. Még az ajtón se ért ki, mikor rájött, hogy nagy dolgát nem végezte el, ezért muszály volt visszafordulnia. Nagy volt és bűzös. Úgy szállt le róla mint a vázas bicikliről, és megelégedésel konstatállta, hogy a mákostészta és a kukorica esztétikailag csodás látványt nyúj, amennyiben elvonatkoztatunk attól ,hogy emindez eg szarkupac közepén vigyorog a képünkbe.
Ezzel a könnyed mosollya az arcán, némi kézpénzzel a virtuális tárcájában, és egy megabit elemózsiával indult neki a nagy Útnak.
Azt hogy az uta mijér írom nagy betüvel kedves olvasó - amennyiben vagy, bár egy biztos van 1, mert a kebles feleségemnek megmutatom hogy mit művelt velem nagyanyám bora, és ezen a pontom szögezném le, hogy SZERETLEK és ne szójjá be a hejesírásér, mer ez a z új kor szabályai alapján íródott - szóval fogalmam sincs, de olyan nyomatékot ad neki, mintha ezzel is mondani , vagy legalábbis utalni szeretnék a viszontagásgokra, meg minden ilyenre.
Hol is jártam. Közbe megint egy új szám jő. Húzom az időt, mer nem jut eszembe a kalandokról semmi. Addig egy kis kitérő.
Fatboy szlim iz fakin in hevön. Kis nosztalgia. szeretem. lehet hogy többet nem kezdek nagybetüvel mondatot, és nem rakok a hogy elé vesszőt. egy új Kazinczyval van dolgotok.
Jó ez a bor.
Na inkább vissza az útra. Olvasod még, vagy bezártad egy félhalk "ez egy hüje buzi" kifejezésel a blogomat?
Muhaha. Semibaj akkor leírom magamnak.
Szóval Dart szídiusz, vállán a t17-esével - amint azt említettem a későbbiekben még szólni fogok erről - hosszú porpszkálásba kezdett. Feltankolta magát a a legjobb minőségű és leghosszab élettartamú NEM alkáli elemekkel - télleg ezeknek mi anevűk? tartós? vagy mi? - berakta legkedveseb dobbasszus illetve törtütem cédéit és elhagyta a lankákat. Útja legelső részében talákozott egy békés, és épp emitatt kirekeszettt buckapatkánnyal, aki megkérte, hogy hadd csatalkozzon poroszkálásaihoz, és így a legelső, sokak és hősünk számára is unalmasnak ígérkező első részen mókás utitársra talált. Szerencsére 4millió közlési formában volt járatos, ezért nem okozott neki henézséget hogy felvegye a kontaktus a buckapatkánnyal ,kit nemes egyszerűségből a történet folytatásában nevezzünk egyszerűen csak PAti-nak.
Ahogy útjukat a vadkeletnek nevezett Ebilén city felé veték, mint jó utitárasakhoz híven megpróbáltak egymás múltjában vájkálni, amit a köznyle csak párbeszédnek hí.
Ki is derült sokminden. Példúl hogy hősünk a levesztésztát utóljára hagyja, mert úgy szereti, mimnta már a másodikat enné. Vagy az hogy PAti ki nem állhatja ha valaki othagyja a blokkot a szupermárketban. - nincs öszefüggés, hijába keresed - Vagy mikor hősünk lábat mos, szereti ha a víz enyhén zöldes színű, mert ilyenkor a víz tükrében eltünnke szeme alól azok a zöldees ráncok, melyek a discós úvéban ugyan nem láccanak, éppen ezért könnyen szed fel csajokat, de amikor egy energiatakarékes izzó álatal megvilágított homályos szobába kerülenek ,hogy ott mikekeljenek egyet, akkor és csak is akkor előtünnek azok a sokak által csak "pfffffűűűűű bazmeg" kifejezéssel megbélyegzett tünődésharapások, amelyeket még a brit-porosz háborúban szerzett és egy plasztikai sebész se tudott eltünteni. Melleselg ebből milliós haszna kerekedett, mert orvosdoktorok kíválló tanulámányává vált, amit nem adott olcsón, miután ügynöke felhomályosította, hogy 30-70 arányban nagyot kaszálhatnak. Erre PAti nem tudott tromfolni, ezért egy ideig szótlanul mentek egymás társaságában, és csak néha rúgtak bele egy egy eléjük gördülő kavicsba.
El kell gondolkoznom, hogy történetem mijen korosztálynak szójjon.
Megérkeztek első, illetve ha azt a két putrit nem számoljuk, akkor az első városkába, ahol mindeketten egyetértettek abbn, hogy ezt a mérhetetlenül sok rádiiumszármazékot, mely eddigi űtjuk során a cipőjökre rakódott egy jó seritallal és néhány kebles hölggyel leteakaríttyíák.
És már megint oda jutottunk ki, hogy betértek egy ivóba, ahol tutták nagyon jól hogy sokféle izgalomba lehet részük és ezért mindenre hajlandóak. Nem is tudom van e értelme ezt részleteznem. Ittak annyit mint egy kozák ezred a lovakkal együtt, aztán felcsíptek egy egy könnyű vérü nővérkét és bulyaságba folylották az éjszaka, vagyishát a hajnal és areggel hátralévő részét.
Na most akkor el lehet gondolni ,hogy ezek után menniy kedvük volt ottani idő szerint fél tízkor felkelni. Nem sok.
Nagyanyám házibora dulván kezd a padlóla dobni, ezért lassa csitítanom kell ujjaimat. És most majenm kitörűtem az egész eddigieket. még szerencse hogy ez egy intelligens blog szerkesztő és van benn visszavonás ikon. THX for the programmier!
Nha hozok még egy fél pohár bort. Itt is vagyok. De a folytatást majd máskor, mer már nem látok.
MUHA
